Nem tudom, ki hogy van vele, de én mikor először láttam a Star Trek sorozatból egy részt, mélységesen meg voltam döbbenve. Ennyi szedett-vedett marhaságot még életemben nem hallottam 45 percbe összesűrítve. De tudjuk, akik ismerik a Star Trek-et azokat két csoportra lehet osztani. Akik továbbra is marhaságnak tartják, és azok akik rajongói lesznek és minden részt látni akarnak.

Én ma ez utóbbi csoportba sorolom magamat. Ugyan ma sem értem pontosan mi a tachion sugárzás, a szubtér sem dobogtatja meg a szívemet, de ezek nem is érdekelnek.

Amik rabul ejtettek azok sokkal inkább azok a dolgok, amelyek a történetek szempontjából lényegtelenek, ám mégis minden résznek alapelemei. Az elképzelés a jövőről, milyen környezetben is élik akkor az emberek a mindennapjaikat, milyen eszközöket használnak, milyen a környezetük. A mesterséges intelligencia, az ergonómikus tárgyak - amelyek együtt és egyszerre is egészet alkotnak -, az automatizáció, de akár a végletekig letisztult és minimalista dizájn.

Egyszer olvastam valami olyat, hogy a jövőt tulajdonképpen mi a jelenben „tervezzük”. Gene Roddenberry, a Star Trek szerzője és az a csapat, aki segített neki kézzel foghatóvá varázsolni az elképzelt jövőt, csodát műveltek 40-50 évvel ezelőtt. Tényleg elhozták közénk a jövőt. A mai kütyük ősei – a még csak most divatba jövő „wearables” cuccokat is beleértve – mind megtalálhatók a sorozatban.

Ezért az elmúlt 10-15 év Star Trek-jei arra inspiráltak, hogy üldözzem a jövőt a jelenben. És most itt nem feltétlenül 1-1 eszközre kell gondolni. Itt sem szeretnék írni a legújabb [és helyettesítsd ide amire a legjobban vágysz] típusú elektronikai kütyüről.

Önmagában az újdonságok üldözése és birtoklása nem adja számomra a vágyott életérzést.

A célom megtalálni a részelemeket és összefüggéseiket, amelyeket egymáshoz illesztve úgy érezhetem, kicsit a jövőben élek. Hogy sokkal korábban próbáljak ki dolgokat, mint mások és ezzel egy kicsit előre helyezve magamat időben érzésre. Hogy úgy érezzem, én néhány évvel többet láttam a holnapból és többet éltem benne, mint azok, akik velem egy időben halnak majd.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Még nagyon sok ilyen felfedező és kutató jellem van rajtam kívül. Lehet, nekik is tudok azért újakat mutatni. Ha pedig csak az előző mondatok ragadtak magukkal egy kicsit, akkor tarts Te is velem a jövőbe(n).

Folyt. köv.